KERKYRA - KORFU
)
)
)
Reggel fölkeltünk és megreggeliztünk, majd összepakoltuk a holmijainkat és nekivágtunk a Régi-erődnek. Először persze 18 km robogózás várt ránk, de
én ezt már 6 éve vártam. Korfun öröm motorozni, mert nem kapok huzatot és rengeteg a kanyar. Az első nap még nem ment olyan jól, mert meg kellett szokni az
utassal való közlekedést. A feleségemnek is rá kellett jönni, hogy kanyarban nem ellentartania kell, hanem velem együtt be kell dőlni. Kezdetben ezért nem
mentünk gyorsan pláne kanyarban nem. Tizenöt perc eltelével átértünk Benitsesbe ahonnan nem a főúton mentünk tovább, hanem a falu határában elkanyarodtunk balra.
Innentől kezdve erős emelkedőn mentünk fölfele és az út igencsak keskeny volt. Az út lankásabb részén egy kőbányát találtunk, persze ez üzemen kívül volt, csak
néhány rozsdás gép árválkodott ott. Ezen az úton továbbmentünk és egyszer csak egy kis faluba csöppentünk. (A hely nevét a mai napig nem tudom.)
)
)
Itt a helyiek nagyon kedvesek voltak, például elkérték a fényképezőgépemet és lefényképeztek minket. Természetesen csak görögül beszéltek.
Megtaláltuk a falu forrását, ahonnan a helybéliek viszik a vizet. Innen mi is feltöltöttük a kulacsunkat. Ehhez a helyhez
)
kapcsolódik még a korfun evett legfinomabb füge is. Ennek a színe lilás volt és nagyon édes aromás belsővel volt megáldva.
Nem mertük megkopasztani a fát, mert nem tudtuk, hogy kinek a tuljadonában van ? Egy órás időzés után továbbálltunk és folytattuk
utunkat a főváros felé. 30 perc motorozás után beértünk a reptérhez. Elhagyva a kifutópályát kiértünk a tengerpartra,
ahonnan szép kilátás nyílik a Régi-erődre. Az erődnél leparkoltunk és 4 Euro/fő belépődíj leperkálása után besétáltunk a hídon.
Odabent a kabócák fogadtak a harsány zenéjükkel. Egy-egy fa alatt olyan hangerő volt, hogy szabályszerűen sértette az ember fülét.
(czz-czz-czz-czz-czz-czz-czz-czz...) A régi erődöt egyrészt ezért érdemes meglátogatni, másrészt fantasztikus a kilátás a városra.
)
)
)
A régi erődből kijutva végigsétáltunk egy parkon, (ez a kijárattól jobbkéz felé esik) egészen az Ázsiai múzeumig.
Innen pedig bevetettük magunkat a város szűk utcáiba. Nagyon romantikusak ezek a szűk sikátorok, viszont egyet tudok :
nem szeretnék ott lakni. Közelről megnézve sötét és lerobbant házakról van szó. Az utcák egyébként nagyon érdekesek. Sok közöttük nagyon szűk,
olyannyira, hogy egy autó sem férne talán el benne. Az óváros szerkezete néhol nagyon kusza, könnyű benne eltévedni. Ez valószínűleg azért is van, mert
a magas házak és a szűk utcák kitakarják a viszonyítási pontokat (templomtorony, jellegzetes ház) és mivel az utcák sem derékszögben metszik egymást
ezért néhány sarok után nem lehet tudni merre van észak. Az óvárosba ezért célszerű iránytűt vinni.
)
)
A sok mászkálás után elfáradtunk és beültünk egy kávézó teraszára. Kértünk egy jegeskávét és egy kólát. Az ár itt kb. kétszerese volt a Moraitikai
szinthez képest. Iszogattunk és pihentünk, amikor eszembe jutott megkeresni a motorkulcsot. Nem találtam, így átnéztem mégegyszer a táskámat de nem volt meg.
)
Ekkor eszembe ötlött, hogy talán benne felejtettem a motorban. Visszarohantunk a robogóhoz, amit a Régi-erőd bejáratánál hagytunk. Természetesen a motor még
ott volt. Gyorsan körbejártam és láss csodát, a motor kulcsa a csomagtartó zárjában volt. Ezt Budapesten nem lehet megcsinálni. Itt a város közepén hagytuk a
motort és nem tűnt el ! Ha már visszajöttünk, úgy döntöttünk arréb állunk. Elindultunk az Ázsia múzeum felé, átmentünk a városkapun és leraktuk a motort egy
templomnál, még az Új-erőd előtt. Innen elindulva megnéztünk még egy-két templomot és utána felmentünk az Új-erődhöz. Nekem akkor már a városnézésből
kezdett elegem lenni, meleg is volt. Úgyhogy nem mentünk be, viszont egy alagúton átjutva megtaláltuk a piacot. Mivel délután volt, már kezdett
bezárni, csak 1-2 árus lézengett ott. Szerettünk volna egy nyüzsgő piacot is megnézni, ezért másnapra beterveztük az újbóli látogatást de korábbi időben.
Visszamentünk a robogóért és átmotoroztunk a kanoni félszigetre. Ez a repülőtér mellett található és a gát köti össze a Benitses felé vezető úttal. A félsziget déli csücskénél van egy nagy terasz, ahova ki lehet ülni és teljesen rá lehet látni a kifutópályára. Önkiszolgáló büfé üzemel ott, ezért fogyasztani sem kell, nem hajtanak el. Lepakoltunk és vártuk a gépeket, de valahogy nem jöttek. Később lementünk a reptérre megnézni, hátha ki van írva, milyen gép fog érkezni, de semmiféle információt nem találtunk. Az egyik pultnál lévő lánytól megkérdeztük, mikor szoktak jönni repülők ? Ő azt mondta, hogy leginkább szombaton, de már pénteken is növekszik a forgalom. Miután péntekre már volt programunk (a piac), ezért szombatot jelöltük ki a repülőnézős napnak.
Szabó Mihály (c) 2005
