KERKYRA - KORFU
Elérkezett az utolsó nap. Reggel fölkeltünk és bepakoltunk a bőröndökbe, majd megreggeliztünk. A maradék élelmiszert átadtuk a szomszédba,
mert ők két hétre jöttek. Lecuccoltunk a bőröndökkel az előtérbe és elmentünk egy utolsót fürödni a tengerpartra. Az idő nem volt túlságosan jó,
mert még sütött ugyan a nap, de nyugat felől már borulás látszódott. Az uticélunk a nem messze lévő Panagia Mesavrisi nevű hely a nyugati parton,
)
a Corission tó északi csücskénél volt. Gyorsan odaértünk és ez Moraitikához közelebb is van mint az Issos beach, ráadásul tisztább is. Az egyik szélén
)
kövek vannak, de ettől délre végig homokos a part.
Fújt a szél, de nem volt nagyon hideg, bár az elmúlt napokban nem volt jó idő, ezért a tenger sem volt a legmelegebb. Először kagylógyűjtéssel kezdtük. Viszonylag nagyok voltak a hullámok és sok kagylót kitermelt a tenger a partra. Néhányszáz métert átnéztünk itt, utána bementünk a vízbe és ott is kerestünk kagylókat. A végére tetemes mennyiség gyűlt össze. Utána fürödtünk egy kicsit. Egy gyors zuhanyzás után viszont indulóra fogtuk a dolgunkat, mert a borulás nyugatról egyre közelebb került hozzánk. A végén már elkezdett csepegni az eső. Visszamentünk Moraitikába és leadtuk a motort. Konstatáltuk, hogy sikerült balesetmentesen megélni ezt az egy hetet !
)
A hátralévő időben még vásárolgattunk ezt-azt, persze korlátozott mennyiségben, mert tárhely már alig volt. Ezt követően beültünk utoljára a kedvenc tavernánkba, az Enjoy-ba. Érdekes, nappal sok darázs portyázik az ilyen helyeken, este viszont egyet sem láttunk. Eléggé idegesítőek, mert sohasem tudod hogy mikor fog megcsípni, ha nagyon megzavarászod. Az egyik pincér készségesen leütötte az egyik pofátlan darazsat, amit egy idő után egy hangya megtalált. Megpróbálta elvontatni egyedül, de megakadt 10cm után. Próbálkozott, de nem ment. Egyszer csak elrohant, majd pár perc múlva több hangyával visszatért és együtt elvonatták az értékes táplálékot. {video1}
Hatra jött értünk a transzferbusz és mi szomorúan felszálltunk rá. Már csak egy izgalmas dolog várt ránk, a repülés. Kiértünk a reptérre, majd beálltunk a hosszú sorba. 40-50 perc után átjutottunk az ellenőrzésen, ahol kipakoltatták az egyik csomagomat. Ez eléggé balkáni módon történt. Végigtúrták a táskát, mindent kivettek, majd ennek végeztével visszahányták a cuccaimat. Bent a váróban már nem volt túlzottan sok időnk a beszállásig.
A repülőn sikerült a 24E, 24F székeket megszereznünk, ahonnan szép a kilátás és a szárnyak is látszódnak. Tudatosan a job oldalra kértük a helyet, mert északi megközelítési irányból Budapest esti panorámája gyönyörű. Ezt a bal oldalról nem lehet látni, akkor sem ha déli a megközelítés. Reménykedtünk, hogy déli szél legyen Budapesten. A gép kigurult a felszálláshoz a 17-es pályára, tehát arra az oldalra, ahol a főút megy. Láttuk ahogy a rendőrautó elállja az utat, mi pedig felszállási engedélyt kaptunk, a hajtóművek felbőgtek és máris gyorsultunk. Elemelkedtünk és még hosszan repültünk a sziget mellett, amikor kb. Messonghi magasságában egy bal fordulót vettünk. Gyönyörűen lehetett látni egész Korfut, a part menti üdülőövezetekkel és a kis hegyi falukkal.
Budapest határát elérve rájöttünk, hogy szerencsésen választottuk az ülőhelyet, mert északról közelítettük meg Ferihegyet. A népstadionban éppen meccs volt ezért gyönyörűen ki volt világítva. {video2} A lóversenypályán is volt valami, mert ott is fényárban úszott a pálya. A gép eközben ereszkedett és hamarosan elértük a 13R kifutópálya küszöbét. Leszálltunk és ezzel vége lett egy nagyon szép nyaralásnak, a nászutunknak.
Szabó Mihály (c) 2005
