KERKYRA - KORFU
)
)
SZombat reggel arra ébredtünk hogy vihar van, esik az eső. Nem baj, legalább lehet aludni. Tudvalevő dolog, hogy Korfun ha esik is az eső, akkor
az legfeljebb fél napig tart. Tehát ha reggel esik, délután már ragyogó idő lehet. Aznap is így volt, délutánra szép idő lett. A gondnok is feljött
rendberakni a dolgokat. A vihar ugyanis lerendezte a napernyőket. Dél körül voltunk a reptérnél is. Megnéztünk néhány érkezést és indulást.
Egy LTU-s A-330-as indulását is sikerült átélnünk az autóútnál. Na az a gép baromi nagy. majd kétszer akkora mint egy 737-es (mint a Malév a Sky
Europe vagy a Travel Service charterei). A majd kétszeres mérethez természetesen kétszeres hajtómű teljesítmény is dukál. És ez indulásnál nem kis
szelet gerjeszt. Repked is a sok szemét, amit felkavar a hajtómű. Mindenkinek ajánlani tudom, nagy élmény.
)
Vasárnapra Paleokastritsát terveztük úticélul. Nem akartam a szokásos úton odamenni, mert arra már sokat autóztunk, inkább a sziget belsejében
szerettem volna északi irányba haladni. Különben is az anyám minden egyes alkalommal kifejtette, hogy milyen szépek a sziklák Peramánál és milyen
aranyos az a sirály, amelyik éppen az egyik sziklán dekkol. Ezért Moraitikából nem Benitses felé indultam, hanem - mintha Issos Beach felé mennénk
- a másik irányba. Az első nagyobb kereszteződésnél viszont jobbra kellett fordulni. Egy ideig egész jó volt az út, mert lehett haladni, nem volt
hegy kanyargós utakkal. Később azonban megkezdődtek a hegyi szakaszok. Több olyan falun mentünk keresztül amin látszott, hogy a világtól jobbban
elzárt és idegenek ritkán jönnek erre. Az egyikben egészen élénk délelőtti élet folyt a helyi kávézóban és az utcán. Egy kanyargósabb részen a gyerek
szólt hogy rosszul van. Megálltunk egy kicsit, hadd nyugodjon le a gyomra. Kiszedtem a kocsiból a napellenző fóliát és arra fektettem le az út mellett.
Mi meg találtunk fügefát és szüreteletünk egy kicsit. Nem volt a legjobb fajta, legalábbis én annyira nem vagyok oda a sárgás típusért, nekem jobban
bejön a lilás, mert az édesebb és nem annyira vizes. A legjobb fügét egyébként megint ag. Dekánál ettem, ugyanott ahol tavaly. Szóval a gyerek feküdt
az út mentén amikor jött egy helyi busz. Megállt és megkérdezte, hogy mi a baj, nem kell-e segítség ? Mondtam, hogy nem kell, csak kicsit rosszul van,
köszönöm ! :-)
Paleokastritsa előtt előbb felmentünk Lakonesbe, hogy onnan megcsodájuk a szép kilátást. Nem volt nagy szerencsénk sem az időponttal, sem az időjárással,
mert egyrészt kissé ellenfény volt és párás a levegő. Onnan még felmentünk Angelokastróig. Aztán visszamentünk Paleokastritsába. Fürödtünk is egyet,
de nekem továbbra sem jön be az ottani strand, mert egyrészt sokan vannak, másrészt eléggé köves és gyorsan mélyül. Harmadrészt eléggé hideg a víz.
Úgyhogy látványnak nagyon szép de ennyi. Ráadásul a gyros itt kétszer annyiba került mint Moraitikán. Hazafelé az egyik kanyarban ahol kb. 70-el mentünk,
anyósom felkiáltott, hogy itt álljunk meg mert szép leánderek vannak az út mentén. Jeleztem neki, hogy máskor korábban szóljon már, mert nulla idő alatt
nem tudok megállni, pláne hogy nem is tudok félreállni. Anyósom legszívesebben begyűjtötte volna a fél sziget növényvilágát. Egy botanikust és egy
zoológust hoztunk magunkkal a két mama személyében. Anyám nagy állatmániás, ő meg állandóan ezekkel volt elfoglalva. "Jajj szegény kutyák, biztosan
nincs gazdájuk" és hasonló mondatok. Végül begyűjtöttünk egy rakat leándert, amik - mondanom sem kell - nem eresztettek gyökeret otthon, viszont szépen
megrohadtak. Külön öröm volt a számomra, hogy kiderült, erre a növényre is allergiás vagyok. Ezért később kifejezetten örültem a sikertelen növényimportnak.
)
)
Este ellátogattunk kedvenc helyünkre, az Enjoy-ba. Szívéjes fogadtatás várt minket. Finomakat ettünk jó hangulatban. Beszélgettünk is pár
mondat erejéig a tulajjal. Megtudtam, hogy bizony reggel 7-8-tól kezdődik a munka és jó ha éjfélre bezárnak. Igaz, délután mód van egy kis sziesztára.
Viszont ez megy hétfőtől vasárnapig és áprilistól októberig. Persze elő és utószezonban nem olyan aktivitással. Van egy lakásuk egyébként Moraitikától
5km-re délre, de nem mennek mindig haza aludni, inkább az étterem felső részében kialakított helyen alszanak. Egyszóval kemény élet ez. És ennek ellenére
még szeptemberben is ugyanolyan kedvesek és vendégszeretőek, mindenfajta mesterkéltség nélkül. Vacsora után megkínálta a mamákat kumkuattal és ouzóval.
A gyereket meg elhívta a fagylaltos pulthoz, ahol választhatott, hogy mit szeretne. És persze a végén kaptunk dinnyét is. Mindezek grátisz voltak,
kedvességből és persze tudatos vendéglátásból. Ezt ki is fejtette nekem később. Mondta, hogy ezek a dolgok nem kerülnek pénzbe csak néhány centbe,
de ezek adják a vendéglátás lényegét. Azt, hogy visszajöjjenek a vendégek és jól érezzék magukat.