KERKYRA - KORFU
)
Csütörtökön szeles idő volt, ez egy kissé hűtötte a tengert. Nekünk nem volt valami jó kedvünk, mert
hiányoztak a mamák. Bármennyire is fárasztottak minket egyszer-kétszer az elmúlt hét során, most mégis sajnáltuk hogy nincsenek itt. Aznap nem
voltunk sehol, csak este felé mentünk el Benitsesbe egy jó gyrosért. A Stadium diszkó melletti kis büfébe, ahol egy idősebb házaspár viszi a boltot
és korfu egyik legjobb gyrosát csinálják. Útközben láttam egy Korfu rajongót. Azt hiszem német volt és a rendszámán a CORFU-01 felirat díszelgett.
)
Még régebben történt velem, amikor először voltunk Korfun a feleségemmel 99-ben, (aki akkor még nem volt a feleségem) hogy vittem halászhálót és
búváruszonyt. Mindkettő igen-igen hasznos tárgynak ígérkezett. Itthon. Odakint a halászhálót célszerűen halfogásra szerettem volna bevetni. A
tengerparton, - talán Ermonesnél - a vízben kis halakat láttam, nem nagyokat, de egy átlagos guppinál azért nagyobbakat. Nosza, elővettem az
eszközt és a búvárszemüveggel kiegészítve a felszerelést, bementem a vízbe halászni. A kis halak ott álltak sorban és rám se hederítettek. Akkor
megpróbáltam a szákkal kifogni őket. Ekkor ért a meglepetés. Amit a rajzfilmekben könnyedén meg lehet csinálni, azt a valóságban nem mindig.
Ugyanis a szákot alig lehet mozgatni a vízben, mert nagy a közegellenállása. Szóval 2-vel tudtam mozgatni a cuccot. A halak meg mit csináltak ?
A kis rohadékok ? Na mit ? Amikor közelükbe ért az a szar, mozdítottak kettőt az oldalsó uszonyukkal és arrébb álltak. Nem sokat, kb. 40-45 centit.
És onnan néztek tovább. Halat tehát nem fogtunk.
A békatalp is hasonlóan sikeres tárgy lett. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem tudok jól úszni. Mellesleg félek is a víztől. Viszont a filmekben
olyan könnyedén úszkálnak az ilyen uszonyokkal. Gondoltam kipróbálom, biztosan hatékonyabb lesz, mint tempózni. Ag. Gordisnál került sor a kísérletre.
A vízbe már a békatalpakkal mentem be. Ott amikor már mellmagasságig ért a víz, akkor kezdett el zavarni, hogy igenis hat a békatalpra felhajtóerő.
Nem baj, próbáljuk ki akkor az úszást vele. Kis szerencsétlenkedés után majdnem sikeresen vízbe fulladtam. Valahogy nekem nem sikerült mozgatni azt
a szart. Kb. olyan volt, mintha a lábamat beöntötték volna a betonba és azt mondták volna, hogy ússzál vazeg !
A békatalpakat eladtam azóta, a halászháló még megvan.
)
SZervezett programok keretében szokott lenni likőrgyár látogatás is. Az idegenvezetőtől megkérdeztem, hogy
pontosan hol is van ez a likőrgyár és lehet-e oda menni nem csak szervezett módon is ? Mondta, hogy lehet menni nyugodtan, és ha Korfu városból
Paleokastritsa felé megyünk, akkor a gyár jobb oldalt lesz és ki is lesz táblázva. A gyereknek is mondtuk, hogy megyünk gyárat látogatni. Szereti
az ilyen dolgokat ezért belelkesült. Délelőtt elindultunk és megtaláltuk a gyárat. Bementünk a közönségfogadó "központba", ahol éppen egy angol
csoport volt. Ezen a helyen egy mini ipartörténeti kiállítás és egy nagyobbacska qumquat bolt található. Gondoltuk, a gyárlátogatás innen indul
és ide hozzák vissza az embereket vásárolni. Közben az angolok felszálltak egy buszra, ahol megkérdeztem ez a busz megy-e gyárlátogatni. Furcsán
néztek rám, és azt mondták, hogy ők most Paleokastritsára mennek. Na jó, akkor megvárjuk a következő csoportot. Vártunk. Nem jött senki, én meg az
ott lévő pénztáros hölgytől megkérdeztem, mikor jön csoport gyárat látogatni ? Ő is furán nézett rám, majd közölte, hogy itt nincs gyárlátogatás.
Hogyhogy nincs ? Sohasem volt - jött a válasz - egy filmet szoktak levetíteni a qumquat gyümölcsről és annak feldolgozásáról. De csak akkor, ha
jön csoport, úgyhogy várjunk hátha jön egy busz, mert csak akkor kapcsolják be a dvd-t. Vártunk, de nem jött senki. Így a gyárlátogatás, illetve
a dvd megtekintése elmaradt. Még jó hogy a buszra nem szálltunk fel, mert nem tudom hogyan jutottunk volna vissza a gyárhoz a kocsinkért. A gyerek
persze nem örült, hogy elmarad a program.
)
Innen felmentünk a Pantokratorra körülnézni. Odafent elmentünk az antennaerdő déli csücskéhez, ahonnan jól
látszik a repülőtér, illetve a kifutópálya. A korfui reptér eléggé különleges és ennek több oka is van. Egyrészt ez európa második legrövidebb
kifutópályával rendelkező nemzetközi reptere, amin nagygépes forgalom van. Továbbá ha figyelmes az olvasó és megnézi a képet, amin a Pantokratorról
látszik a kifutó, akkor észreveheti, hogy a pálya tengelye majdnem egybe esik a nézőponttal, azaz a Pantorator csúcsával. Ha még figyelmesebb, akkor
azt is észreveheti, hogy a pálya melett 4 lámpa látható és abból kettő piros kettő fehér fényt bocsájt ki. Ez azt jelenti, hogy a mi nézőpontunk
pontosan a siklópályán van. Azok a lámpák ugyanis azt mutatják a pilótának, hogy milyen helyzetben van a siklópályához képest. A két fehér és két
piros azt mutatja, hogy rajta vagyunk. Ezért északi irányból történő megközelítés esetén a siklópályt oldalról kell elkapni és úgy ráfordulni a hegy
és a város közötti szakaszon a tenger fölött. Mindezt persze vizuálisan, mert műszeres leszállást segítő rendszert itt nem telepítettek. Ezért itt a
pilóták mindenképpen kézzel irányítják a gépet az ő legnagyobb örömükre. A kifutópálya is rövid , mint már írtam. Ez persze relatív, mert egy Cessnához
képest bőven hosszú, de egy nagyobb utasszállító gépnek már szűkösebb. Ez persze nem jelenti azt, hogy túl rövid, de az összes többi paramétert
figyelembe véve már izgalmassá teszi a dolgot. Ennek ellenére itt gyönyörű leszállásokat lehet látni.
)
)
Időközben kigyulladt a Pantokrator oldala. Szépen füstölt és még a tűz ropgását is lehetett néha hallani.
Egy-két tűzoltó autót is észrevettünk a hegy oldalában, de azok nem mentek közelebb a tűzhöz. Viszont két repülő jött és azokkal oltották a levegőből
a tüzet. Visszafelé megálltunk Petaliában, ahol ebédelni akartunk. Ez a hely a hegyről lefelé található, kb. 6-700m magasan a tengerszinttől. Egy
tavernába tértünk be, ami az út mellett volt közvetlenül. Sült bárányt, tintahalat, a gyereknek meg egy pizzát rendeltünk. Előételnek hoztak tatzikit
kenyérrel. Szép délutáni idő volt és nagyon jól esett a sok finomság. Egy kicsit magasabbak voltak itt az árak, mint Moraitikán. Innen Korfu város felé
vettük az útirányt. Az új kikötő mellett mentünk el és szép nagy tengerjáró hajókat láttunk, ezért beugrottunk megnézni ezeket. Sajnos a kikötő elején
található egy kapu, ahonnan nem engedtek minket tovább, mivel nem volt belépőkártyánk egyik nagy hajóra sem. Ezért csak távolról szemlélhettük meg
a 10 emeletes tengerjárókat.